Kenneth Williams, a brilliáns tehetség, karakteres komikus élete végtelen magányban és depresszióban telt. Jellegzetes kacagása, csillogó ártatlan kék szemei csak a közönségnek tűntek gondtalannak. 45 évig vezetett naplót. Ez volt az egyetlen társa az önkéntes magányban. Soha nem talált igazi társat, szigorú apja hatására teljesen elfojtotta saját érzéseit, miszerint a saját neméhez vonzódott,ami akkoriban ráadásul bűncselekménynek számított. Ezen kívül soha nem fogadta el a külsejét sem. Mindenki szerette, imádta, kivéve saját magát. Többször is volt öngyilkossági kísérlete. Azt nyilatkozta egyszer, hogy nem szeretne 65 évnél tovább élni. 1988-ban 62 évesen, részben az erősödő fájdalmai miatt,részben az elviselhetetlenné váló depresszió következményeként vélhetően önként vetett véget az életének. Másnap reggel a szomszéd lakásban élő anyukája talált rá.  Utánozhatatlan, felülmúlhatatlan és végtelenül szeretnivaló színfolt volt a színművészet palettáján.

Charles Hawtrey pöttömnyi alkatába igen sok alkohol fért. Nem gyakran voltak józan pillanatai. A tengerparti házába pedig csak úgy özönlöttek a fiatal fiúk,matrózok. Mégis magányos maradt. Egyre súlyosbodó alkoholproblémái miatt a kollégái támogatását és a felkéréseket is elvesztette. 1988-ban kórházba került, a komoly dohányzás és ivás következtében közölték, hogy amputálni kell a lábait, különben meghal. Mire ő ennyit mondott: "Inkább meghalok a csizmáimmal a lábamon!" Nem sokkal később elhunyt a kórházban.

Sid James dél-afrikai születésű, eredetileg fodrász,annak ellenére, hogy azt híresztelte magáról, hogy sikeres boxoló volt. Igazi szerencsejátékfüggő, nőfaló és alkoholproblémákkal küzdő ember volt. Az élet habzsolása sajnos megtette a hatását. Színészhez méltóan, előadás közben a színpadon halt meg szívrohamban.

A szereplőkről készült kiváló dokumentumfilm, a Carry on darkly itt meg is nézhető, angolul, 6 részben feltöltve:

www.youtube.com/view_play_list